Jeti állt a szavát. Velem tartott a csülökevésre. Mi az, hogy velem tartott? Megevett egy lavórnyi tárkonyos csülöklevest, utána pedig egy vele sült krumplin és párolt káposztán ücsörgő első csülköt, mellébiggyesztett sültkolbásszal. Az egészet egy szilvapálinkával indította, és folyamatában öt sörrel öblögette.
Már a látványtól is kerülgette az epegörcs a szívkoszorúereket. Még a pincérek is csodájára jártak. Majdnem büszke voltam rá, micsoda zabagépet hoztam magammal. Utána horkolva aludt az autóban, míg hazafuvaroztam. Reméltem, hogy nem az anyósülésen viszi el a trombózis.
Aztán ma meghallgathattuk a munkahelyi reggeli kávé mellett, hogy:
- Én így még életembe' be nem zabáltam! Baromi jó volt! Csak még mindig nem hevertem ki! Jajistenkém, és miket össze nem álmodtam! Rémálom volt a mi utcánkba! De reggel hálistennek élve ébredtem!
Bólogattunk.
- Lehet máshogy is? - szúrtam közbe, hátha megint leköpi magát kávéval.
És bejött.
