Nem imádom a kölyköket folyamatosan, de néha azért elburjánzik rajtam a kedv. Ilyen esetekben szerencsére a hozzáférhető darabokon kiélhetem ösztöneimet vagy mijeimet. Úgyhogy elkértem Rübát az édesanyjától, őt meg elzavartam, hogy shoppingoljon, menjen moziba, gyantáztasson, vagy amit akar, pár órán át. Tüstént, egy szuszra elhadarva az instrukciókat egyezett bele a dologba. Na persze. Túlterhelt.
Rüba hatalmas mosollyal vette tudomásul, hogy mi most akkor valamit, együtt. Mivel még négykézláb mászós méret, így a dologhoz persze tartozik pár alapszabály. Kocsmába nem vihető. Spanglit sodorni még nem taníthatjuk meg. Egyelőre azt is hagyjuk, hogy a búzasört milyen szögben döntött pohárba ajánlatos milyen szögből tölteni, hogy sör is legyen, ne csak hab. Kinek lenne az jó, ha a mértant és a sörcsapolást egyszerre utáltatnám meg vele már most? Előbbi is kellemetlen lenne, utóbbi viszont kifejezetten szörnyű.
Rüba mosolya mégis kihozta az állatot belőlem. Ezt most így baromi ciki leírni, de akkor is: Amikor hozod be a kölyköt a kéródba, és felébred a gyerekhordozóban, mélyen a homlokába, szinte már a szemébe húzott sapka alól felpislog rád, és abban a pillanatban, azonnal egy gyönyörű, széles, fogatlan mosolyra húzódik a szája, hát az, na AZ a megfizethetetlen, nem a fityfene a MasterCard reklámban.
Úgyhogy elkezdtem gügyögni neki, már megint. Én. Ómájgád.
- Helló, béjbe! Megint itt vagy nálam! Hát mit szólsz! Tökjó, mi? Jól elleszünk mi itt! - még szélesebb mosoly. Ilyet még sose láttam. Most meg itt van, és egyenest nekem címezve. Szerintem ez hatott oly durván, hogy beugrott az itt megtalálható dal: https://www.youtube.com/watch?v=n5SyeqDaeo0 refrénje, úgyhogy vad ugrándozás és léggitározás közepette előadtam neki a hajamat lóbálva, hogy: Most az enyém vagy béjbi, most az enyém vagy béjbi, most az enyém vagy béjbi, most az enyém vagy béjbi... Az enyém vagy, az enyém vagy, az enyém vagy, az enyém vagy!!! Baba, most az enyém vagy!!! - Majd totál kifulladva az ordítva énekléstől és pogózástól felöltöztettem a kicsikét, betámasztottam a szánkó sarkába és sétára indultam vele. Végigmosolyogta az egészet. Szerintem tetszett neki.
