Hogy miért tartott idáig..? Ajjajjajj...
Jó eljegyzési buli volt! Temérdek szolibarna, gondosan gyantázott, parfümmel gazdagon behintett, festett hajú, drága ruhás, smukkokkal pazarul feldíszített, gyönyörű ember. A lányokat a fiúktól a felfújt mellek és szájak és a még vastagabb smink különböztette meg. Bige és Soma társasága. Ide ezek engem kakukktojásnak hívtak meg, baszod... - dünnyögtem a magammal vitt Jetinek. - Khm. - Válaszolta ő. Néhány percig rezgett a léc, hogy a fejükhöz vágjuk a jókívánságainkat és lelépünk. De győzött a dac, meg hogy ne bántsuk meg a két ünnepelt díszhumanoidot... Az a rohadt jó szívem, az visz majd a sírba egyszer.
Beültünk tehát a társaságba. A pincéreket mindjárt sikerült is totálisan összezavarni. Ugyanis az ünnepeltek kihagyták az itallap - saját itallap, kizárólag az eljegyzési bulira, nem ám valami pórias-publikus - tervezésekor a sört.
- Ezek biztos, hogy téged is meghívtak? - jajdult Jeti. Ő se vágyott a bacardis koktélokra olyan nagyon.
- ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ, hát eljötttééééééél!!! - ugrott ekkor Bige a nyakamba a semmiből nagy boldogan. Mintegy varázsütésre a jelenlévő szép emberek is ránk mertek innentől kezdve nézni. Még köszöntek, mosolyogtak, beszélgettek is velünk. Mit tesz, ha az embernek Bige van a nyakában.
- El... Izé, sok boldogságot.
Bige továbbra is boldog sikolyokkal fogadta a köszöntésemet. Lehet, hogy Bige annál bigébb, minél több hozzá hasonló van a közelében..? Ez a bigeség fizikája.
- Mi van, beszívtál? - kérdeztem udvariasan. - Van egy kis gond. Nem látok söröket az itallapon! TÉNYLEG nincs?!
Bige ekkor úrinőhöz méltóan ráordított az egyik pincérre - ránézésre az is egy díszember, a felszolgálók kasztjából:
- Márkó, gyere csak ide egy kicsikét, édesem! Na, itt ez a csaj meg a pasija - Jeti vigyorgott, én lefejeltem az asztalt. - Ezek akármit kérnek, hozod, világos?! Ha nincs a rendezvény saját itallapján olyan, de amúgy van, máris hozod nekik. Ha az egész kócerájba' nincs, akkor szalajtasz valakit érte. Értve vagyok, édesssss?!
Márkó alássan értette. Kértem tőle egy hatályos itallapot, ami a hely teljes kínálata szerepel, nemcsak a rendezvény sajátja. Találtam az ízlésemnek megfelelő söröket.
- Kibaszás lett volna Kőbányait rendelni..? - filózott félhangosan Jeti a jófajta belga sört kortyolva.
- Igen. Még valaki szalajtva lett volna miatta. Ne gonoszkodj Márkóval, aki édes. Igyál szépen.
Ittunk szépen. A többiek drágább és erősebb piákat. Ami azt illeti, volt, aki jól bírta, volt, aki kevésbé. Különböző beszédtémák repkedtek, zömükhöz nem tudtam hozzászólni, amihez tudtam volna, ahhoz meg nem akartam. Aki Sony Vaio-t vesz, mert az "szép rózsaszín" - ez volt egy Szabyna nevű egyed, így írva, mint azt kihangsúlyozta -, meg Keeway-t, mert "tetszik a fényezése" - ez meg a Sancho volt -, azokkal kár leállni vitázni, nemde? Amúgy is olyan békés hangulatúra söröztem magam, alapvetően jól elvolt mindenki.
- Keeway... Ez össze akar költözni a szerelővel..? - morogta Jeti.
- Most ér annyit az a kis csini logó meg a rózsaszínség, amennyibe kerül..? Korrekt, jóravaló, rendes laptopok vannak jóval kevesebbért, amibe meg egy ilyen kerül, annyiért már sokkal jobbak is... - morogtam én.
Szóval, mint mondtam, semmi se jelezte előre a katasztrófát.
És hát Soma is ivott, akiről tudjuk, hogy nem bírja olyan jól. De nem rezonáltam az állapotváltozásaira, elvégre az ő bulija, én meg nem vagyok bébi- avagy díszhímszitter, nemde? Akkor is gyanútlan voltam, amikor a Frenki nevű pincér - szintén a díszhím-szekcióból - vitte neki a következő, vélhetőleg sokadik bacardis valamicsodát.
És ekkor Soma kacér kacajjal, keresztbeálló szemekkel megköszönte az italt, majd a távozó pincér fenekébe csípett tréfásan.
Akkor egyszerre sokminden történt. Először is, a meglepett Frenki ugrott helyből egy kétmétereset, amitől néhány ember és berendezési tárgy a közelében felborult, ugyanakkor végigborította a környezetében lévőket a tálcája teljes tartalmával. A koktélokkal és energiaitalokkal pazarul belepett jelenlévők vérmérsékletükhöz mérten reagáltak, a többség felugrott és próbálta simán lecsorgatni magáról a talajra a lét, ami a flitteres-lakkos-bőrös hacukák esetében egészen jól működött egyébként. Bige harci vijjogással vetette magát Somára "Annyira tudtam, hogy buzi vagy, bazmeg, annyira tudtam, mindent tönkretettél, te díszköcsög, te..." kezdetű nagy hangerejű szónoklatba fogva, majd az ittas izompacsirtát a feleolyan széles nője simán felhajította az asztalra, saját bevallása szerint abból a célból, hogy kiherélje. Mindenki egyszerre beszélt vagy ordibált, Soma érhető módon sikoltozva aggódott a családi ékszereiért, én halkan basszamegezve törölgettem a nadrágomról az energiaitalt, a vergődő telefonfülke alakú pacák kb egymázsányi súlya alatt pedig lassan megadták magukat az összetolt asztalok, amiket eleve sem műtőasztalnak szántak. Úgyhogy borult az egész, mint a dominó.
Mérleg: Egy felbontott eljegyzés, néhány kimoshatatlanul szennyeződött ruhadarab, zúzódások, karmolások, és egy törött boka. Ez utóbbi az enyém. 3 hét lábadozás, ez volt eddig. Most következik a gyógytorna majd. Bige és Soma külön-külön mea culpáznak napi rendszerességgel. Meg biztatnak, hogy rendbejövök hamar.
Remélem is. Van motivációm. Ezzel a lábammal akarom szétrúgni a picsájukat.
