Alacsony költségvetésű, egyszerű, mégis kellemes estére készültem. Lejátszóba bepakolva a "4 luni, 3 saptamani si 2 zile" című alkotás, tudom, hogy régi, tudom, de még soha nem sikerült nyugodtan végignézni. A hűtőben keresztapám afinatája várta a felhasználást, ezt opcióként tartottam fenn, ha esetleg kedvem támad hozzá. Viszont a Becks-ek biztosra vehették, hogy végük lesz.
Mi sem természetesebb, hogy az első Becks elszisszentésekor - film még csak 43 másodperce indult -, nos, a telefon cseng. Tekervényes, többnyelvű szitkot fogalmazgatok, amikor felveszem, látva, hogy Bige, az én Bigém, aki tudja, hogy most matinézok, úgyhogy csakis élet-halál ügyben zavarna... Merem neki ajánlani, hogy tényleg az legyen, különben én csinálok belőle azt... de nem, inkább nem is élet-halál ügyet, csak halál. Pause. Nyomom a gombot, a zöldet. Sóhajt.
- Bocsáss meeeeeg!!! - zokogja a telefonba Bige. Ha ezt az egyáltalán nem biztos, hogy befejezett mondatot úgy fogja folytatni, hogy "amiért rádküldtem az ukrán maffiát", nos, akkor nem bocsátok meg. Kortyolás közben picit magamra öntöm a sört, mintegy utolsó kenetként. Büfike. Halkan. Bige ezt úgy értékeli, ahogyan kell: köszönésként. Nem, fogalmam sincs, hogy hogyan barátkozhat egy talpig liba egy ilyen ordenáré taplóval, ami vagyok.
- Na már m'ér'? - mondom erre én, intelligensen.
- Hogy most cseszem el az estédet!!!
- Nem cseszed el, ha nem akarom felvenni a telefont, akkor nem veszem fel, meg amikor le akarom rakni, akkor meg lerakom jól - azbesztmegbazd... Mekkora okosságokat mondok... De, beválik.
- Bocsáss meheeeeg!!! - Jóvanmá', mondjad, mi a bajod... - Te a... A... Te most milyen filmet nézel amúgy? - Okooos... Nem megmondtam, hogy tudja, hogy matinézást zavarja meg? Na ugye, hogy tudja!
- 4 luni, 3 saptamani si 2 zile.
- És nem is hívtál!!!
- Román film. Nincs hozzá feliratom. Szórakoztatna?
- Nem tudom! Ha elmondanád, miről szól, röviden...
Mi vagyok én, filmajánló? Na jó, legyen neked.
- Nos, a kommunista Romániában az abortusz... - kezdeném a mondatot, de Bige hatalmasat sikít. Különös módon surround-ban nyomja. Zavartan nézek a telefonra, miközben befejezem a mondatot: - ...tilos volt. Bige. Te az ajtóm előtt állsz? Csak mert az édes hangod azt hiszem, onnan is hallatszott most így magas C-ben.
- Igen! Ott állok! De ne beszélj abortuszról! Az is a szex miatt van! Az a rohadt... - a mondat befejezéseképpen rátenyerel a csengőmre.
Itten krízis vala, akárki meglássa. A matinémnak csengettek. Szó szerint.
Beeresztem a zilált Bigét, és öt perc leforgása alatt leereszti a torkán keresztapám afinatáját. Szerencsére csak a kis, kétdecis flaska tartalmát. A többiről nem tud. Mert én is okos vagyok, és nem eresztem össze Bigét a piámmal. Ennyi is hat. Nagy levegőt vesz és elkezdi mondani.
- A Soma ma azt akarta... hogy... - belekortyol az üres flaskába, aztán vakon nyúl a söröm után. Nem ütöm le. Most nem. Sokkos, ez látszik. - ...vegyek fel műszakállat, és egy olyan felcsatolhatós... Egy olyan...
- Műbroki? - tippelek az erősen felnőtteknek való barkochbán mindjárt egy telitalálatosat.
- Azt! Azt! Én kirúgtam. Én... Rozzant buzi!!!
- Ugyan már - paskolgatom a vállát biztatóan. - Nem is rozzant! És nem is buzi, az ilyet biszexnek hívják!
- Jaj, de majdnem elhánytam magam a gondolattól is!!! Tudom!!! Tudom, hogy megmondtad, hogy gyanús kellene legyen, amikor a borostás lábszáradra olyan lelkesen nézett!!! Tudom, hogy gyanús kellett volna legyen, amikor mondta, hogy én is növesszem csak meg a szőrömet! De én bizonyisten..! Én erre... képtelen... Én nem... Nekem ez nem... - és rázokog a vállamra. Kábé annyi lélekkel vigasztalom, amennyit Steven Seagal is bevet a filmjeiben: lapockapaskolgatás, velős tőmondat odalökése. Igaz, ez nála mindjárt előjáték is, nálam meg nem. Bige, miután összetaknyozta és -bömbölte a vállamat, felemeli szétmázolt sminkes fejét a vállamról és így szól: - Most pedig... Nézzük azt a filmet! Jó? Kussolok! Itt se vagyok!
- Bige, ez egy...
- Tudom! De hátha egy ilyen... egy ilyen Somát kaparnak el benne!
Hát... Ez is egyfajta megközelítése a mozizásnak.
