...rohadtul, hajmeresztően, eszelősen nőies lett.
Ahogyan előre elterveztem, felvettem a keresztbe csíkos harisnyát a farkasszerkó alá, s kigondoltam, hogy stratégiailag villantgatom majd a vádlimat, amennyiben valaki érdeklődne, hogy a jelmezzel kapcsolatban megszabott "nőies" feltétel miért nem valósul meg látható módon. Néhány ilyen sokk után nemigen mernek majd tovább kérdezősködni.
De az első vonatozásból pogóba torkolló táncnál ért egy kis baleset. Nem is engem. Hanem a jelmezemet. Konkrétan a mögöttem ugrándozó, tündérnek öltözött, nettóban is kb 85 kilós spinkó képében köszöntött be a katasztrófa, aki saját lábába - vagy farkába vagy kardjába, igen, ez egy tündér volt, karddal, van ilyen, ez egy ilyen militáns tündér, na, de lehet, hogy nem is a sajátjába, az enyém persze nem lehetett, az fel volt gumizva, természetesen nem a kardom, hanem a farkam, kardom nekem nem is volt - belegabalyodva esett egy akkorát, hogy felébresztette a környéken szunnyadó szeizmográfokat is vele.
Az anyja picsájáért az én farkasfejemmel a kezében kellett ezt csinálnia?! Csak azért, mert zakózás közben elkapta az első bármit, stabil pontot keresve. Namost, én meg nem vagyok sztriptíztáncosoknak odabetonozott rúd. És bár mostanában a mérleggel nem vagyunk jóban, de a tündérhez képest még mindig biztos, hogy vagy tíz kiló mínuszban vagyok. Úgyhogy nem volt nyerő ötlet, hogy pont én kerültem a keze ügyébe, mint kapaszkodó. Egyetlen mentsége, hogy ösztönösen kapott valami után, s nem szándékosan tépte le a fejemet.
A tényen viszont mit se változtatott, hogy ott fetrengett a konfettis járólapon ez a katasztrófa, egyik kezében a letépett farkasfej, másikban egy fél fül, amiről nem lehetett tudni tüstént, hogy kiről tépte le, de rövidesen jelentkezett érte egy morózusnak látszó kobold.
Farkasfejem innentől használhatatlanná vált. Kapucniszerűen működött, és kellett is rá hátul a varrás. Anélkül nem lehetett sapkának használni, az orra lehúzta előre. Úgyhogy szomorúan helyeztem biztonságba letépett fejemet, hogy később orvosolhassam a problémát.
Sajnos láthatóvá vált, hogy kétoldalt idétlenül befont hajzatot viselek a farkasfej alatt. Kérem, csak az röhögjön, aki biztos benne, hogy a többi farkas nem így néz ki a felszín alatt.
Nem telt öt percébe a jelenlévő ismerős csajoknak, hogy hamarjában szétszórjanak az arcomon nagyjából háromezer szeplőt egy barna szemceruza segítségével, majd egy leamortizált nyúlfülből kihúzott drótot applikálva a copfjaimba már egy elcseszett Harisnyás Pippi bulizott, csíkos harisnyában, középütt farkasszőrrel, elvégre ha lovat fel bír emelni, akkor bármikor tud térdtől nyakig farkassá változni is, nem?
Jeti szerint nagyon csinos lettem.
...de hogy nőies nem, az meglehetősen biztos...
