Most már úgyis mindegy, mert az előző posztban megemlítettem Colost, pedig "Engem ne írj meg, de amilyen nyest vagy, úgyis meg fogsz írni, nem fogod tudni megállni, hogy ne." - ez volt az intelme.
Nyest vagyok.
Meg be is rágtam Colosra, mert itt hagyott a szarban, ő családdal meg haverokkal elutazott húsvétra és vagy egy hétig vissza se jött, engem meg itt hagyott lesántulva. A nyest.
Elutazása előtti délutánon ültem nála, Soma fuvarozott át, kezdek megbékélni azzal a bu vele. A tuti haverságnak azért még van híja. Nem könnyen felejtek, de azt legalább nehezen.
Szóval ülök a Colosnál a nappaliban, lábam alá tolt puff, tehénkedés a fotelban, áttekinthetetlen létszámú gyerek nyüzsög körös-körül - a Colos sajátjai, és még valahonnan jöttek pluszba is. Colos csomagol, de valami hihetetlen hülye technikával csinálja, ami szerinte beválik. Kipakol mindent a nappali közepére, ahol a legkisebb Coloska is játszik egy tarka babaszőnyegen vagy mi a francon, és barikádozza körbe a gyereket ruhakupacokkal meg ilyesmikkel lassan. Legkisebb Coloska mozgás közben ezeket felrugdalja, ledönti, rájuk hempereg, úgyhogy idővel úgy néznek ki a kupacok, mintha szennyes rongyokat szortírozna a nappali közepén. Én viszont folyamatában nézem, mit művel a szerencsétlen, és tudom, hogy ezek rendben összehajtott ruhafélék voltak néhány perccel ezelőtt még. A Colos meg kurvára nem izgatja ezen magát, a gyerek mozog, a rongyokat meg ki kell pakolni a szőnyegre, hogy "átlássa", mit fog elcsomagolni.
A módszer amúgy működik. Csak nézni valami baromi fárasztó.
Valószínűleg csinálni is fárasztó, mert a második bepakolt bőröndnél beint az egésznek, hoz egy sört és letesped mellém a kanapéra. Két perc múlva már verjük a blattot. Igen, a Colossal társasjátékozni, kártyázni is lehet. Valószínűleg jól csináljuk, mert a gyerekei egyetlenegyszer akartak beszállni, és többé soha. Velünk nem. A Colos aznap elnyerte tőlük az egész heti túrórudipénzt.
Verjük a blattot tehát, és amikor már nem nagyon tudom követni, hogy most akkor ki nyert el kitől mennyi sört hány rekeszre előremenőleg - vissza már bajosan lehetne, nemde? -, akkor kitaláljuk, hogy fessünk tojást. Ja, hogy húsvét majd vagy 4 nap múlva? Mindegy. Tojás van, festék van. Nem utolsósorban: kölykök is vannak, akik örülnek ennek a mókának. Megfigyeltem: a tevékenység szórakoztatósága annál nagyobb fokú, minél több mocsokkal jár. Első szóra jön az összes gyerek. Teleportálok a konyhaasztal mellé, és kezdődik a buli.
Először is megfőznek vagy negyven tojást abban a lábaskában, amiben normális esetben két főre melegíti a nagy fazékból kiadagolt töltött káposztát. Előszedik a festékeket. Magyar felirat egyiken sincs. Bontjuk a következő sört, értelmezzük a feliratot. Colos nyelvtudása közel olyan kopott, mint az enyém, és szokásához híven röhögőgörcsöt kap, amikor megpróbálja felolvasni a román nyelvű szöveget. Félrenyelem a sört, leköpöm magam, méltatlankodom. Nincs alapom letolni, amikor én próbálkozom, Colos halk csuklással próbálja leküzdeni a rátörő vigalmat, félsikerrel. Eldöntjük: nem olvasunk, csak értünk. Colos legnagyobb gyereke maga is értelmezi az utasítást. A tojások megfőnek lassan. Jöhetnek a díszek rá. Pitypang, petrezselyem, sárgarépa levele, miegymás. Egyik gyerek papírvágó ollóval támad a páfrányra. Én röhögve próbálok valamilyen formát kivágni az anyósnyelv egyik darabjából. Amelyik tojást leejtjük a röhögéstől, nincs mese, meg kell enni. Főtt tojás, mint sörkorcsolya? Rosszul csinálod...
Colos kitekeri az ollót valamelyik gyerek kezéből "Nem, Macó farkából nem lesz tojásdísz..." szelíd intelemmel - itt se lennék macska, fut át az agyamon. Feláldozható harisnyákban nincs hiány, bevetjük őket a buliba. Colos mesélte egyszer, hogy utál harisnyát stoppolni, jó lenne, ha a harisnyák egyszer használatosak lennének. Kis szünet után hozzátette: ...tulajdonképpen már most is azok. Minta a tojásokra, tojások a harisnyákba, és az egész mindenség bele a festékes lébe. Aztán ki belőle, és némelyik még egyszer bele, de a vicc kedvéért most valami másikba. Lesz sok piros, kevés egyéb színű tojás, de az egyebek nem feltétlenül egyetlen színből állnak. Még forrók, amikor már vékony szalonnabőrrel lakkozzuk őket, igyekezvén nem elejteni, mert hiszen nagyon melegek. Főtt tojás és átható füstölt szalonna illat terjeng.
Mr Colos ekkor érkezik haza. Az illatokat kiszagolván mindjárt vigyázzba áll a gyomra. Aztán meglátja a tojásfestéses csatateret. Elakad a szava.
Ezt értékelem Mr Colosban. Nem kezd el ordítani. Teljes lelki nyugalommal fogyasztja a tojást, a kenés végett elővett szalonnából és a nemrég sült kenyérből kanyarít mellé - és hangja sincs.
Pedig megittuk előle az összes sört.
Így történt, hogy húsvét előtt napokig főtt tojást ettem. Konkrétan húsvétkor már ránézni se bírtam.
De szépek lettek.
