Roda visszatért! Ő az a munkatársnőm, aki úgy szokott berontani az odúmba a Zara szatyorba csomagolt ronda és működésképtelen egérrel, hogy majdnem a kezében marad a tokból kitépett ajtó.
Odú, Magyarország, 2012. 02. 27. 08:57 helyi idő szerint.
Épp a kedves többiekkel elfogyasztandó szokásos reggeli kávézásra indulnék a folyosó végén lévő "kávézó" nevű helyiségbe, amikor az ajtón berobban Roda. Szokásához híven nem sokat tököl a mondandója szavakba öntésével.
- Na, mire jutottál azzal a szarral?!
- Neked is jó reggelt - bár a kávé még nem jutott be a szervezetembe, de briliáns elmémmel összerakom az alábbi képletet: szar = egér. - A szar halott. Úgy értem, mint egér, soha többé nem használható. Annál is inkább, mert azóta diszkólámpát csináltam belőle.
- Mit? - nyikkan, tőle szokatlan módon mindössze egyszavasan.
- Na jó, túloztam. Nem diszkólámpa, és nem én csináltam, hanem az egyik haverom. De mondjuk minimalista diszkólámpának elmegy azzal a három ledjével.
- Mijével? - Roda beszédkészsége hanyatlóban van, úgy tűnik.
Belátó vagyok. Nem a dekoltázsába, bár oda is lehetne. Hanem abban az értelemben, hogy a kávé még neki is hiányzik. Így inkább irányba fordítom, hova nézzen. Működtetni kezdem a hangulatos kis lámpácskát. Milyen szerencse, hogy nem kell hazamenni érte, mert túl ízléstelennek bizonyult hozzá, hogy otthon bárhova fellógassam.
Roda nézi. Nézi.
- Ez. Kurvajó. Kölcsönkérhetem? - bólintok. - Köszönöm. De jó. Itt fogom meg? Nagyszerű. Ezt muszáj megmutatnom. - Nem mondja meg, kinek, de muszáj.
Ezután végigjárja vele az összes emelet összes irodáját, hogy megmutassa, milyen remek lámpa lett az egeréből. Igaz, nem nagyon talál sehol élő organizmusokat, mert minden épeszű a kávézóban hörpöl... Mire Roda odaér, elfogy a kávé.
És igen, ezért én vagyok a hibás...
