Ma sajnos amúgy is telefonhívást vártam, igaz, merőben más témakörben, de sikerült beleszaladni Soma édes hangjába...
- Én vagyok, de jó, hogy felveszed, sziaszia, hátbazmeg, hallottad, mit művelt ez a némber, ezt egyszerűen nem hiszem el, jóvanbazmeg, hogy bebasztam egy picit, de én csak hülyéskedtem, csak látni akartam, mi bassza ki a biztosítékot, nem vagyok én ratyi bazmeg, nekem elhiheted, heti hatszor gyúrok, szerek nélkül vagyok egy kibaszott izompacsirta, és még olyanabb leszek, hát nem vagyok én ratyi, csak a sok sport, kevés buli, hátbazmeg, ráittam a tequilára a pezsgőt, az baszott oda nagyon csúnyán, de én csak ökörködtem, nem gondoltam én azt komolyan, de bazmeg, hát te is nő vagy, mind ilyen, hogy nincs humora egyiknek se, én úgy láttam, hogy neked van, hát bazmeg, hogy lehet, hogy a szöszke kis barátnődnek meg ennyire, ENNYIRE!!! nincs, jóvan, hogy nem kellett volna inni, ki gondolta volna, hogy ennyire bepöccen egy ártatlan kis hülyeség miatt, csinálj vele valamit bazmeg, én ezzel nem tudok, de piszkosul bagzanék, vele!!! szóval vágod, én NEM VAGYOK RATYI!!! mondd meg neki, légyszíves, hátbazmeg, te is röhögtél volna, ha keresztbeálló szemmel, picsarészegen benyögök valami ilyet, vagy nem, de legalább mosolyogsz, de nem akadsz így ki, mi, szóval beszélj már vele és mondd meg neki, hogy nincs humora és ne legyen már hülye!!!
Hogyne. Nagyon szívesen.
(...közben a "b" betűs szót számoltam, mint műkedvelő folklórkutató. Nem tudom eldönteni, a "bagzanék"-ot is beleszámoljam-e, így az eredmény vitatható.)
