Kész, nekem hugyoztak. Meg vagyok hibbanva. Aki meg tud lepni egy kurvát, az nyilván nem százas ugyanis.
A következő történt.
Gyógytorna végett járok Celihez, aki kurvajó. De tényleg. Egy valódi, hozzáértő, lelkes, érdeklődő, önmagát folyamatosan fejlesztő, profi gyógytornász. Miután megtanít járni, még beülünk a munkatársaihoz a reumatológiára vagy hova a halálba inni egy kávét, közben ők beszélgetnek latinul, ami nekem félig kínai, másrészt meg nagyon jó kávét főznek, úgyhogy pofámat befogom. Pedig megkérdezhetném: minek nekem este negyed 9-kor egy kávé? Hát azért, hogy...
Végül elköszönök, kiaraszolok az autómhoz, áldom az automata váltót, amennyire utáltam, amikor rábeszéltek, annyira örülök most neki, hogy az van a Bestiában, legalább tudok vele járkálni. A lábaimon már kevésbé. Kihajtok a gyógyászati intézmény területéről, jobbkanyar, aztán kezdődik az eksön.
Astra G kombi, szerény fehérben előttem. Rögtön látom, hogy nem rendőr, viszont végeláthatatlan tíz másodpercembe telik rájönni, hogy akkor mégis mi a franc. Hát frájer, drágáim. Egyéb nem lehet: maximum 10 km/h-val száguld, amikor sehol senki, viszont a gyógyászati intézmény melletti szerény kis erdősávban bizony akadnak dolgozó lányok.
Gondolom magamban ezt konstatálva, csak érjünk át a kereszteződésen, én ezt megelőzöm a 'csába és rongyolok haza. Aztahétmeganyolcátmár. Mindig kritikus pillantásokkal nézegetem a felhozatalt, ami errefelé elég egysíkú, és valahogy mindig az alábbi népi bölcsesség jut eszembe a látványtól: "Moslékkal is lehet tüzet oltani." Másképpen fogalmazva: nem itt szedik össze dubajozni a ribiket, legyen bármi is az a "dubajozás". Ez itt kérem, nem olyan úri környék. Itt a ribik egyszerűek, harsányan öltözöttek, és egyes álláspontok szerint a szó szoros értelmében messziről kiszagolhatóak.
Na mióta ezt meghallottam, nem merek leengedett ablakkal közlekedni az említett útszakaszon.
Kereszteződésben Astra G és jómagam a nyomában balra el, de én arra lakom! Bár, jóval arrébb. Naná, hogy balra fordul a kis hamis, ha lesz lány, az valahol arra lesz megtalálható. Magam is nézegetem a padka vidékét és az erdősáv mellett húzódó sétautat, de nem látok egyet se, mi van, fájront? Vagy mindenki épp műszakban? Index ki, és vidám gáztiprással elhúzok az Astra mellett, két ujjal intve neki, hogy sok szerencsét a ribászathoz. (Ribivadászat rövidítése by Colos, aki egy hülye barátnőm.)
Lehet, hogy nem veszi a lapot, mert még jobban lelassít. Pislogok a tükörbe, távolodva tőle, komám, akkor se nő ki neked a földből ott egy sarkangyal, ha kettővel mész... Nincs jó napod, na.
Tükörről pillantást levesz, és megpillant a kurvát. Hogy mi a kókatag péniszt - lehet, hogy pontosan azt?! - keresett a sáv közepén, s éppen előttem, azt én soha nem fogom megtudni.
Mindenesetre majdnem páros lábbal ugrok a fékre, úgyhogy nem csapom el, viszont olyat szitkozódom az orrom alatt - nem hallja, mivel az ablakokat nem felejtettem el felhúzni most sem -, mely szitokban hangot adok gyanúmnak, hogy náluk az ő szakmája anyáról leányára száll. Ez legalábbis sanszos. Az adott példány szűk piros miniszoknyát, pink harisnyát, fehér tűsarkú csizmát húzott, kint van a hasa - bár ne lenne!!! -, valami prémgalléros párducmintás kabátkát, ami nem tudom, mire való, hiszen a hasán kívül a mellei is kibuggyannak belőle, mindemellé pirosra festett lenőtt hajat, harsány sminket és több generáción át gondosan kitenyésztett unintelligens tekintetet visel.
Tükörbe nézek: Astra még mindig jó 50 méterrel lemaradva kúszik iszonyúan lassan. Kulcsot kihúz, nagy levegő, ajtót kivág, fél lábbal kilép az autóból. Kurva meglepetten néz: jé, egy nő. A rohadtnagy bajor állatból, amiből ő egy jól fizető kuncsaftot várt kinézni, egy nő száll ki fél lábbal, kissé grimaszolva.
Nézek hátra, Astra nem gyorsul. Rátenyerelek a dudára. A kurva mit sem ért. Pedig ez a típus nem szokott elnémulni. Mindenesetre a szája kissé elnyílik. Nem szépek a fogai. Én ezek közé semmimet nem engedném. De kinek mi tetszik.
Astra továbbra se reagál. Két ujjas füttyentés, aztán elordítom magam:
- Ide gyere, itt van egy, majdnem el is ütöttem! Gyere már, mert beszarok, úgy fáj a lábam!
Astra begyorsul. A kurva látványosan csodálkozik, rám villant egy nem éppen bizalomgerjesztő mosolyt. Astra fékez az autóm mögött, kormányra hajolt negyven és a halál közötti nem jóképű pasas bámul belőle. Az se ért semmit.
- Ott! Van! - mutogatok a ribire. - Én meg mentem! Szép estét!
Ipse biccent. Érti? Köszöni? Tudja a franc, de én már ezzel nem gyógypedezek tovább. Behajtogatom magam az autóba és elporzok. Astra marad. Még akkor is ott van, amikor eltűnik a tükörből az út íve miatt. Még láttam odalépni a sarkangyalt.
Aggódom magam miatt. Mit raktak Celiék a kávémba..?
