Na kérem, megjártuk Las Vegast, ahol a gyönyörű emberpár összeházasodott, utána én még elhúztam a csíkot máshova, munkavégzés végett is, a blogot meg hagytam halódni.
Most meg feltámasztom.
Las Vegasról nem tudok sokat mesélni, összeadási műveletet végzett egy Bono-nak öltözött pap - egyébként elég konkrétan tényleg hasonlított is rá, végre valami jó -, utána Bige felkente egy játékautomata oldalára Somát, amikor hitvese közölte vele, hogy elveszítette a ruletten őt, vagy mi a jó fene, szóval az élet, az zajlott, én meg többszöri átszállással elrepülőztem a dolgaimat intézni, annak több hasznát látom ugyanis, arról nem is szólva, hogy mennyivel több értelme is van.
A múlt héten a főnököm már sikítva hívott Skype-on, hogy nagyon sürgősen hagyjam a fenébe a jó kis külföldi munkámat, ne legyek idegenszívű, hazafiatlan, az országomnak - de melyiknek? - szüksége van rám, de főleg a cégnek, meg az összes gép avéton van... Nem vágtam közbe, hogy amúgy is visszajönnék, hadd kenegesse hájjal az egómat.
Aztán persze visszajöttem.
Tényleg várhattak, az Odú ki volt takarítva, de ugyanakkor mindent ott találtam, ahol hagytam.
Beleértve Rodát is. Érkezésemtől számított 12 perccel később döntötte rám majdnem a falat is, nemhogy az ajtót.
- Jajjjajjjajjj, de hiányoztáááál!!! - kiáltotta el magát. Nem tudtam viszonozni ezt a közlést őszintén. Mindazonáltal a kávénak, amit hozott, meglehetősen örvendtem. Átláttam ám a szitán. Lehetőségek: 1: valami baja van 2: pletykálkodni akar, azonnal. X.
Első nekifutásra a 2. pont tűnt bejövősnek.
- Hallottad, mi történt? - kezdte egy összeesküvő halk suttyogásával, bizalmasan a térdemre támaszkodva, arcomba hajolva, ahogy kell. Nem, nem hallottam. Nem az itteni pletykák szipkázásával csesztem agyon az időmet az elmúlt hetekben. - Hát kérlek, az Ibolya meg a férje... - Áucccs, Ibolya, az a HR-es... Roda hangja még jobban behalkult. - ...úgy néz ki, válnak. Valakivel megcsalta! Döbbenetes, nem? - Az, persze, az. - Azt senki se tudja, hogy kivel, csak találgatunk, nekem nagyon gyanús a Gerti a büféből a tejcsárdájával... - Na ez viszont nem nyert.
Szépen szemléltettem, hogyan issza a munkahelyi híreket az ember némán a hosszú távollét után... Szerintem jól csináltam.
