Eldöntöttem: mától mindig gyanús, ha valaki egy olyan széphistóriába csap bele, hogy "jajj, bedöglött a monitorom". A gyanakvásomnak meg sokáig énekelgesse, aki akarja az "Elaluszik kicsi gyanakvása anyukának elalusziiiiik... elaluszik kicsi gyanakvásaaaa...", de ha csipásan is, de ébren fog maradni, majd beleborítok három kávét...
Volt munkatárstól jött a telefonhívás, miszerint:
- Te, jajj, hát bedöglött a monitorom! - hülye voltam, hogy felvettem a telefonomat, most már mindegy...
- Neked is szia - mondtam erre én, mert épp csupán mérsékelten voltam bunkó.
- Gyere már át, és...
- Én, sehova, az kizárt dolog. Biztos vagy benne, hogy a monitor hibádzik?
- Igen! Gyere...
- Dehogy megyek - hatalmas sóhaj. - Mondjad a tüneteket.
- Hát nincs rajta kép! - akkor fess rúzzsal...
- A gép rendben van? Másik monitorral nézve van kép?
- Nincs másik monitorom! - jaaa, az infrastruktúra is probléma.
- Hogy hívják a monitort? - hüppögött, megmondta. Nem tartozik a gyártó a favoritjaim közé.
Hatalmasat sóhajtottam, már másodjára. Vehette volna a lapot. De nem vette. Biztos drága lenne szervizbe vinni a bibis készüléket - kihívni a szervizest még drágább, én persze menjek. Nem vagyok szervizes.
- Fogd meg azt a va... monitort. Ha még megvan a doboza, csomagold bele szépen, és hozd át ide. Meglátjuk, itt működik-e. Ha igen, akkor a videókártyád lehet a...
- Jajj, nekem ilyeneket ne mondjál, én ehhez hülye vagyok, de fogom, viszem, a doboza nincs meg, majd bebugyolálom törülközőbe, de viszem már, de drága vagy - nem vagyok!!! pont ez a pláne, hogy ingyér' játszódunk -, már indulok is, puszipuszi... - kinyomta a telefont.
Jónapompompom van...
De akkor lett csak igazán jó, amikor megérkezett. Én barom, tudhattam volna! Hiszen néhány hónapja a fülem hallatára dicsekedett valakinek az új szerzeményével.
Mint egy gyerek a saját készítésű, ajándékba szánt rajzot, úgy nyújtotta át a törülközőbe göngyölt corpus delicti-t, már az ajtóban, még sapka-sál rajta. Két kezembe fogtam a batyut, tudván tudva, itt most nem lesz segítség.
- Régóta ilyen? - érdeklődtem angyali türelemmel.
- Tegnap esett le... - kezdte sírásra görbülő szájjal.
- Honnan?!?!?! - kérdeztem, és magam is éreztem, finoman rezeg a hangom. El is sírta magát.
- Meg se nézted még! Biztos meg lehet jav...
Egye fene, benéztem a törülközőbe. Meggyőződtem róla, hogy ezt már maximum eltemetni lehet, javítani nem. Visszagöngyöltem a holttestet a puha frottírba.
- Ezt biztos, hogy nem.
- De azt mondtad...
- Azt. De ez nem monitor. Ez a kettétört néhai laptopodnak az a fele, ami a képernyő volt. Ráadásul rommá pókhálósodva.
- Akkor ezt nem lehet megcsinálni??? - a világ dőlt össze, láttam.
- Én biztosan nem tudom. Vannak laptopszervizek, esetleg.... - kezdtem, tudva, azok se tehetnek semmit egy kettétört laptoppal, vehet újat, csak azzal már ne lábtengózzon a hetedik emeleti erkélyen, mert visszapattanni az se fog szerintem...
