Colos kiakadt, mert fogom magam, hazajövök, neki meg nem is szólok. Jogos. De én is kiakadtam Colosra, mert fogja magát, vesz egy kocsit - Espace -, meg olyan dolgokat kezd csinálni, amiket én is akarnék.
Elvetemült terveiről reggelizés közben számol be, ami csoportos. Mr Colos egy vödör valamilyen sport-turmixot nyakal, a kis-Colosok csokis valamit tejbe áztatva, jómagam Colos világ-legjobbja rántottáját, sajtos-snidlinges-kolozsvári szalonnás verzióban, Colos ugyanezt még plusz kolbásszal, ránézésre epegörcsöt kapok, de úgy nézem, neki nincs ilyen problémája.
- Nagy terveim vannak! - közli tele szájjal. Ráöblít teával. Halkan büfög, mert nem olyan bunkó, mint én. - Éppen ezért nagyon fontos lenne tudnom, hogy mikor leszel te teljesen gyógyultnak nyilvánítva. Már úgy bokailag.
Burkolom a rántottát, ez a világ legjobb kajája, suhan át az agyamon, rá meg értetlenül nézek.
- Még legalább egy hónap gyógytorna - mammogom. Friss kenyér, a héja ropog, a belseje puha, finom, na ilyet nem tud csinálni a nagymenő Nyugaton senki.
- És akkor utána mit fogsz tudni csinálni? - érdeklődik szokatlanul óvatosan.
- Csak amit eddig. Nőt kereső hapsikra ordibálni, hülyeségeket beszélni, minden szutykot megjavítani... - még egy falat. Isteni ez a kaja.
- De például...
- Ne balettozzál már, cseszdmeg. Mondjad, hogy szerinted mit kellene csinálnom.
- Biciklizni!
- Oké.
És eszünk tovább.
Ez a tegnapi reggel történése.
Most meg hülyézem magam, mert ennyi, nem kérdeztem meg, hogy mikor, hol, miért, miképpen biciklizés...
- Olyan csacsi vagy - közli Jeti.
Na még ez is.
