Másodika van, persze, de mostanra sikerült kipihenni az elsejét.
Legalábbis nagyjából.
Éljenek a minden lében kanál szervezőfenomének, akik minden munkahelyi bulit, így ezt is megszervezték, gondosan tartva a "sátor, csapolt sörök, bográcsban főzés, lealjasodás" irányvonalat.
Hiszem és vallom: aki nem ért hozzá, az ne csináljon bort. Gondolok itt a főnökömre, meg a házi borzalomra, amivel mindenkit kínált. Szagra Domestossal kevert ecet volt, magas maligánfokkal. Jeti meg is kóstolta, szerinte ízre is olyan. A saját adagomat kiváló érzékkel borítottam a HR-es kolléganő takarásában a talajra, amivel vélhetőleg elintéztem három négyzetdeciméternyi terület ökoszisztémáját 150 évre előre. Még a hangyák is rémülten menekültek a lőréből. A szaga emlékét egy jó korty sörrel próbáltam feledtetni. Utána még egy korty kellett, mert olyanok is erőltették a táncot Boney M-re, akik nélkülözik a mozgáskultúrát. Végül még egy, extra méretű korty... mert a HR-es kolléganő elhozta a férjét és körbevitte a hapsit, bemutatási célzattal.
Odanéztem, majdnem félrenyeltem.
De végülis bemutatkozhat, mert a nevét, azt nem tudom. A kocsiját persze felismerem.
Az Astrás ipse, akit rásegítettem a kurvára.
Volt egy halovány reményem, hátha nem ismer fel. Áldottam az eszem, hogy nem autóval jöttem, így az legalább biztosan nem segíti elő az azonosításomat. Gyorsan letárgyaltam magammal fejben: majd bemutatkozik, én meg próbálok fapofát vágni, amikor viszonozom.
Nem jött össze.
Odaléptek hozzám, munkatársnő boldog csacsogással:
- Jaj, maradj ülve drágám, biztos fáj a lábad! - Kösssz... Mit is ordítottam oda a férjednek, amikor kihajtogattam magam az autóból azon a bizonyos estén..? Óhogyaza... - Ő itt Kami! Ő intézi, hogy a gépeink mindig tökéletesen működjenek! Egy istencsászárnő!
Bazzzzmeeeeg...
- Ez a rendszer soha a büdös életbe nem fog tökéletesen működni, de azért igyekszem... - morogtam halkan.
És akkor a fószer rámnézett. Kikerekedtek a szemecskéi és sebesen kezdett vörösödni a feje. Úgy festett, a puszta látványommal okozok neki mindjárt stroke-ot. Szerettem volna felvenni a méregzöld kerti karosszék színét, amin ültem, és beolvadni csendben. De ez valahogy nem az a nap volt, amikor az ilyen óhajok teljesülnek.
- Jaj, ne legyél már olyan málé, édesem! - csicseregte kolléganő a hitvesének. - Mutatkozzál be! Na! Miért kukultál meg, édesem? Jaj, pedig tud ám beszélni! - győzködött engem. - Szóval ez az én férjecském! Ő is műszaki ember ám! - Ne. Ne. Ne. Neeee. - Beszélgessetek azokról a csodálatos kompjúterekről egy kicsit, hozok egy italt, neked jó lesz még egy sör, Kami? Drágám, sör? Drágám..! Drágám? Jaj, de piros vagy, jót fog tenni egy jó hideg sör! - és elloholt.
A csend úgy álldogált a két "műszaki ember" között ezután percekig, mint az a bizonyos fal, Kínában. Én eltökéltem, hogy most pedig meg se szólalok, az a szerencsétlen pedig szerintem képtelen volt rá, hogy bármit mondjon.
- Jót csevegtetek? - tért vissza csacska hangú munkatársnőm a hamvasan friss sörömmel. - Most elrabolom tőled az én drágámat, mert még be kell mutatnom őt a főnöknek is!
Ezzel elpályáztak.
A hapsi elég lassan bootolt be újra, úgy láttam.
- Lebuktatod? - kérdezte Jeti udvariasan.
Majdnem lefejeltem a sörösüvegemet.
- Szerinted..???
